Sok kacat, ócskaság – filléres emlékeink, és mégis sorsfordító részei az életünknek.
Lőrincz Gábort gyülekezetünk a 2023. augusztus 6-án tartott egyházközségi közgyűlésén harmadik lelkészévé, ifjúsági lelkészévé választotta meg.
100 éves egyházunk történetében első alkalom, hogy egy gyülekezetben három megválasztott lelkész szolgál. Teológiai tanulmányai befejezése után egy évig volt a nagykaposi gyülekezet segédlelkésze (ahol átélte a gyülekezet keleti módon kimutatott szeretetét: soha nem volt süti nélkül), aztán egy év esperesi segédlelkészi szolgálat következett anyagyülekezetében, Apácaszakállason (ahol szembesült a lelkészi és esperesi szolgálat sokszínűségével), majd 4 év megválasztott lelkészi szolgálat várta Gelléren, ahol Isten által vezetett vezetőként tanulgatta a felelősséghordozást.
Most pedig közöttünk. Vele beszélgettünk, milyen is Lőrinc Gábor, az ember, a férj, az édesapa, az Isten gyermeke.
Egy jól irányzott tasli
Az éppen krisztusi korban lévő lelkipásztorunk Apácaszakállason nevelkedett édesanyja, anyai nagyszülei és két nővére féltése, védelme alatt. Gyermekkora csínytevésekkel gazdag idejét a kamaszkor határokat feszegető évei váltották, amikor is jelezni szerette volna a világnak: itt vagyok, én is itt vagyok! Az elevenség, a fiatalkori öntörvényűség nemcsak az iskolai tanórákat, hanem a templomi istentiszteleteket is mozgalmassá tették a számára (és környezete számára is). Egy ilyen alkalommal a lelkésze csemetéjével fent a karzat védelme alatt igyekezett derűsen kommentálni az igehirdetésben hallottakat, megtárgyalva a kamaszkor mindennapi eseményeit is. Az elhalkuló, majd teljesen elnémuló igehirdetés és a teljes csend arra figyelmeztette, hogy ezt a lelkipásztor nem annyira díjazza. Az istentisztelet után, frissiben, a templom udvarán lelkésze, Somogyi Alfréd által raportra szólított két korlátfeszegető kamasz egy-egy jól irányzott taslival lett figyelmeztetve határaira.
Egy jól irányzott tasli, ami megszülte a kiskamaszban az első bűnbánat érzését, és Isten felé a kérdést: „lehet, hogy nem jó, ahol vagyok, ahogy vagyok?”
Majd a konfirmációi oktatáson a lelkésze jó pedagógiai érzékkel gitárt adott a kezébe – talán lefoglalva figyelmét is, elnémítandó közbeszóló véleménynyilvánításait. Aztán a gitár hozzánőtt. Először hosszú hajjal rock ritmusokat csalogatott ki belőle. Aztán rájött, a gitárban Istent dicsőítő muzsika is lakik, ami szelídíti a lelket és rövidíti a hajat. Egyszer csak a Cédrus keresztyén ifjúsági zenekarban találta magát.
A Dunaszerdahelyen töltött gimnáziumi éveit ez, valamint a történelem szeretete pecsételte el. Isten pásztorolása, terelgetése a komáromi Selye János Egyetem Teológiai Karára hozta. Itt Isten eszközei: a meghatározó barátságok, jellemet erősítő tanárok vették körül.
Az elismeréssel szűken bánó egykori dékán, néhai Molnár János továbblendítő dicsérete éppen jókor hangzott el egy héber órán:
„Gábor fiam, te vagy az, aki kezdi súrolni az elfogadhatóság határait, de csak kívülről.” Ez pedig dicséret volt!
A teológián maradt a történelem – már az egyháztörténet szeretete, valamint a gyakorlati teológia iránti érdeklődés. Hogyan lehet jól, jobban építeni az Isten országát, gyülekezetet szolgálni Isten vezetése alatt? Ez is magával hozta az egyre több gyülekezeti szolgálatot.
A gyerektáborokban, az ifjúsági alkalmakon való szolgálat életének részévé vált. Egy ilyen alkalom adott lehetőséget arra is, hogy Isten által rendelt társát megtalálja
Gitárpengető és puncsfagyi
A lányt először a templomunkban egy mariánumos szalagavatói istentiszteleten látta meg. Csak olyan összevillanás, egymásba kapaszkodó tekintet volt. Aztán később egy legációi szolgálatán, Nagymegyeren a lány ott ült a padban és őt hallgatta. Majd szintén Nagymegyeren egy gyerektáborban vezetőkként együtt eltöltött hét után meglátogatta a lányt a cukrászdában, ahol az nyári diákmunkát végzett.
Egy gombóc puncsfagyi társaságában adta át az ajándékát: egy díszes, sötétkék gitárpengetőt a felirattal: PICK JESUS! (kövesd Jézust!).
Azóta együtt követik az Urat. Hol a hitélet hullámhegyeinek csúcsán, hol lentmenetben összekapaszkodva, egymást is erősítve, hol fölfelé egymást is húzva, Isten kezébe kapaszkodva – mint mindannyian. A református lelkész családból származó, Ágnessel (Boros Kornél tiszteletes és Klári néni dédunokája) 2019-től férj és feleségként is. Az Ágnes hitében tapasztalt következetesség, kitartás, hogy látszólagos törékenysége ellenére is erős nő – tiszteletesünk számára sokat jelent.
Aztán a kis Beni, aki arra tanítja a fiatal lelkész apukát, hogy ott legyen, hogy mellette legyen. Kétéves korának jellemzője, hogy többszöri felszólítással bombázza, hogy várja a visszacsatolást: „Apa, hallod?, Apa, figyelj!” Ez is figyelmezteti arra, hogy hallja meg, hogy figyeljen és válaszoljon. Jól jön ez a tapasztalat nemcsak az apa-fiú, a lelkész – gyülekezeti tag, hanem a gyermek – Isten kapcsolatban is oda-vissza: Atyám, hallod? Atyám, válaszolj… vagy: Fiam, hallod? Fiam, engedelmességgel válaszolj!
A kávédaráló
Tiszteletes urunk ínyenc kávézó. És megdolgozik a mindennapi „fekete levesért”, a frissességért, mert kézi kávédarálóval darálja a kávébabot. Talán jó megdolgozni az eredményért. Mert erő kell ehhez is. Ahogy a lelki frissességhez is kell erő. Felülről való. Ezért lehet kedves Igéje az, amikor Józsuét bátorítja az Úr az Ígéret földje előtt:
„Légy bátor és erős, … mert veled van az ÚR, a te Istened!” .
Józsué 1,9
„Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd…”
Egy jól irányzott tasli, egy gitárpengető és puncsfagyi, valamint egy kávédaráló. Csak limlom, ócskaság, mégis az Isten eszközei.
Jó látni, értékelni és hálát adni értük és mindazért, amikhez társulnak: az Isten útjáért, a szerelemért, a családért és Isten vezetéséért, az erőért a mindennapokban. Azért, hogy Jézusban szeret az Úr, és megváltott gyermekei vagyunk.
Kedves Tiszteletes Úr! Légy bátor és erős az Isten kezében köztünk is. Ha kell, velünk is. Légy itthon közöttünk. Igaz, ez nem az ígéret földje, de hisszük, legalább a pitvara. És várjuk együtt nemcsak most, adventben Ágnessel, Benivel és a világra készülő kicsi jövevénnyel hogy nyíljon az ég és lehozza az Úr Jézus – ha nem is a földre, de legalább a szívünkbe – az Ő országát, az ígéret földjét.
Isten hozott Benneteket!
Fazekas Zsuzsa