„mindenkit elsodor az élet, de ide vissza várnak, a gyülekezet a barátok, a templom.. itthon, mindig sokkal boldogabb voltam “
„Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel – nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. „
Zsoltárok 42,2
Kristóf Réka operaénekesnővel, gyülekezeti tagunkkal
- Németországban eltöltött éveiről
- a vasorrú bakancsról és az estélyi ruháról
- az első zeneóráról és arról, hogy hogyan nyílt ki a lelke
- az isteni terekhez kapcsolható rezonanciákról
- a szerepeiről, amely egyszerre pszichoanalízis és önismereti tréning
- egy helyről, ahol a mindig izgul
- a szerepek kidolgozásának nehézségeiről és örömeiről
- az előadások utáni sikerekről, a vastaps eufóriájáról
- ürességről, a kudarcokról, az énektechnikai stabilitásról, a honvágyról
beszélgettünk.